Derűs napok Palotája

Li Taj-po

Közvélekedés

A megszokott rendtől akár tulajdonságaival, akár cselekvésével eltérő egyén felett a közvéleményben kialakult kifogásoló értékítéletnek, nézetnek (→ bűn) külsőleg megnyilvánuló, egyéni vagy csoportos, esetleg különböző eszközökkel való kifejezése. Közvetlen célja a megszégyenítés, egyes esetekben a kényszerítés. Szokásos és gyakori alakjai:
1. Kapcsolat megszakítása, kinézés. Figyelemre nem méltatás, szóba nem állás, lenézést kifejező taglejtés használata, a találkozás célzatos elkerülése, a hátat fordítás, a köszöntés mellőzése, ill. nem fogadása, a kézfogás megtagadása, a levél felbontatlanul való visszaküldése, az ajtó szándékos becsapása, kilépés abból a közösségből, amelynek az illető tagja, vagy valamely személyi eszközének (pl. fonóban a rokkának, tanácskozásban kalapnak) a kitétele stb. Megnyilvánulási formái még: a kitessékelés, a → kimuzsikálás, kitáncoltatás.
2. Megszólás, kibeszélés. Ez történhetett titokban, négyszemközt, de némely faluban szokásos volt a közvélemény-büntetés nyilvános kikiáltása. Pl. a Jászságban néhány helyen Szent György napján a falu szélén kukoricaszárból máglyát raktak, és ott mindenkit szabad volt nyiltan megszólni. Kalotaszegen a szapulás második napján bárkit szabad volt szidni, kibeszélni, megszólni.
3. Csúfolás. Sor kerülhetett rá szemtől szembe vagy hát mögött, pl. utána kiabálással, esetleg névtelen levél útján. Ide tartozik a pástilus <lat. pastillus ’golyócska’>, a papírgolyó, amelyre gúnyosan rá volt írva az elítélendő magatartás vagy esemény, s amelyet bedobtak a megszégyenített személy ajtaján, ablakán vagy udvarába.
4. Szitok, átok, eskü. Legenyhébb a szitok volt, a szómágia elvén alapuló rossz kívánása, pl. „húzzon össze a vizes görcs”. Ide tartozott az ördöggel vagy a fenével való fenyegetés. Az átok (elkárhoztatás, kiközösítés) súlyosabb volt, mert a nép hite szerint nem lehetett visszavonni, és azt tartották róla, hogy előbb-utóbb beteljesül. Az eskü az asszonyok fenyegetőzése volt. Az átokkal együtt járt sokszor a kitagadás.
5. Eltemetés. Akkor alkalmazták, ha valaki rosszul kapálta meg a földjét vagy szántatlanul hagyta azt. A föld egyik végében sírdombot hánytak, rá keresztet vagy egy-egy tengericsövet tettek annak jelzésére, hogy talán meghalt a föld tulajdonosa, és azért nem volt a földje megmunkálva.
6. A külső megváltoztatása. Régen hajlenyírással büntették a tolvajt, aki a vízimalomból lopott. Még nemrégiben is alkalmazták ugyanezt a közös munkában részt vevő és társaival szemben tolvajkodó személy ellen, akit közösen – leginkább pokróc alatt – meg is vertek.

Derűs napok Palotája