Egy kedves Vendég írta:
 Íme a nyitott kapu a Béke és Harmónia Palotájába vezető úton (Bár a nyitott lélek a zárt kapukon keresztül is szabadon jár.) |
Újra látom magam gyermekként, a szélben hajladozó öreg fa legfelső ágvillájában állva, az almák között. Innen, akár egy oszlopon trónoló isten, a nagy világ-színpad nézője, elmélyülten tanulmányozom a föld domborzatát és alakzatait, a lejtők és síkok eloszlását. Meredt szemmel, mint egy holló, bámulom a kakasülőm alatt kibomló mezőket, tekintetemmel követem az utat, mely kétszer is felbukkan a dombtetőkön, míg végül elnyeli az erdő. Semmi nem kerüli el a figyelmemet, sem a kéményfüstök iránya, sem a fények és árnyak állaga, sem a mezei munkák üteme, sem az úton közeledő kocsi, sem a vadászok fegyverének torkolattüze. Nincs szükségem naplóra, hisz abból csak a múlt olvasható ki. Elég felmutatnom arra az ágra, s máris áthatolok a falon, s mindent jelenként látok magam előtt. Felkel a hold, felé fordítom arcomat e gyümölcsökkel telt házban. Nem mozdulok, s közben időről időre, mint érett, súlyos gondolat, lehull egy alma a fáról.
Paul Claudel
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://denapo.blog.hu/api/trackback/id/tr67395479
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.