Meg lehet-e úszni a lelkiélet és az istenkapcsolat súlyos sérülése nélkül, ha hiszünk az összeesküvés elméletekben?
Emberi ésszel vizsgálva a kérdést nem nagyon, bár Isten kegyelme végtelen és kifürkészhetetlen. A dolog megmérgezi a lelket. Nem azzal foglalkozom, hogy a másiknak segítsek, hanem keresem mindenütt az ellenséget. Elvonja figyelmünket és energiánkat a felebaráti szeretet gyakorlásától, a hit elmélyülésétől, de főleg a reménytől. Én úgy gondolom, hogy az összeesküvés elméletekben való fanatikus hit a remény gyilkosa. Nem az Istenben bízom, hanem a sátán erejében. Ez pedig bűn.
De hát a sátán mégiscsak kapott valami időleges hatalmat e világ felett, nem?
A sátánnak egy szemernyivel sincs több hatalma, mint amit átengedek neki. Ez viszont pontosan azzal egyenlő, amennyi gyűlölet és félelem van bennem. Az összeesküvés elméletek félelmet is gerjesztenek. A sátán egyébként mindig csak egyént tud mozgatni, sosem egy mozgalmat. Ha Jézusra hagyatkozom, az ördögnek nulla hatalma van. Nem véletlen, hogy a miatyánk utolsó sorát megelőzi ez: ne vígy minket a kísértésbe. Aggódni még akkor sem érdemes, ha mégis van világméretű gonosz összeesküvés. És ha van – amit hangsúlyozok, én meggyőződéssel nem hiszek, – mit tehetsz ellene? Csak a józanész és a hidegvér segít. Az öcsémnek van egy mondása: „Nem baj, ha megszerzik a világhatalmat, úgyis összevesznek rajta.” Természetellenes állapot a társadalomban nem maradhat fent. Azt üzenem tehát a híveknek: Ne féljetek!
http://parbeszed.com/blog/wp-content/bloginterjuaszerzovel1.doc
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://denapo.blog.hu/api/trackback/id/tr99375253
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.