Reneszánsz
Az álmok köveiből, márványból, gránitból épült az a kastély, melynek lépcsőit járom. Az utolsó mágikus erdők közepén emelkedik, manierista lázálom maga is, egymásba fonódó folyosóinak arabeszkjével, fekete-fehér sakktábla udvaraival, amiket kolonnádos galériák szegélyeznek, egymásba áttűnő falak, lépcsők, súlyos függönyök, termek, kamrák, avítt brokátok és régen-régi töredező kódexek szétpergő lapjai építik. Ha arra jársz sem látod meg, áthatolsz ott, ahol tornyai, faburkolatú termei állanak; csak hanga, rekettye, fekete szeder indái akadályoznak – véled. Pedig még most is ott rezeg az a hajdan volt zene, egyre halkulón, ahogy talán a szférák, csillagok énekelték – ha csendben tudnál hallgatózni, még hallhatnál egy dalt, egy rondót, ahogy figyelte néhány sápadt, csipke-körgalléros úr is, beszélgetésük végeztével. És e beszélgetések nem voltak lényegtelenek, mert ott dőlt el sorsod, leendő léted is, emlékezz csak vissza: a Magnum Arcanum volt mindig is a téma.
http://oshagyomany.fusi.hu/OH05/OH0504.html
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://denapo.blog.hu/api/trackback/id/tr100312576
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.