Kornis Mihály
Én vagyok
Egy kisfiúban élek. Én vagyok. Ezt nem tudom biztosan. Azért beszélek. Még az sem biztos, hogy élek. Álmodom. Azt álmodom, hogy egy kisfiú azt álmodja, én vagyok. Nem is álmodom. Nehéz belegondolni ebbe annyira, hogy könnyű legyen, mint élni. De sosem felejtem el, hogy minden, minden az őszinteségen áll vagy bukik.
Dr. Őzes Imre én vagyok.
Keveset tudok magamról. Ügyvéd voltam. Lettem volna. Már éppen hozzákezdtem volna. Megszereztem a doktori címet, apám kérése volt. Ha leteszed, mondta, összeházasodtok. A Körönd környékén laktunk, azt hiszem. Volt két lánytestvérem és egy bátyám is. De ebben nem vagyok biztos. Lehet, hogy a bátyám, aki sokkal idősebb nálam, csak féltestvérem volt, édesapám első házasságából. De nagy koponyának tartottam, mint mindenki a családunkban, lévén ő tudós és kutató, nemzetközi tekintély. Ha még él. Nem valószínű. Szeretett pipázni. Füstfelhőket eregetett, ami mögött eltűnt. Keveset tudok magamról. Vagy bármi másról, végső soron. De nem erről óhajtok beszélni most.
http://csepeli.blogter.hu/?post_id=49392
http://epa.oszk.hu/00000/00012/00048/kornis.htm
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://denapo.blog.hu/api/trackback/id/tr63289851
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.