Ajándék:
 |
Előszó:
Érdekes ls tanulságos olvasmány akadt nemrég a kezembe, abból idézem egy erdélyi történetíró, Bethlen János gondolatát, melyet 1663-ban vetett papírra: "Azokat a dolgokat kell másokra hagyományozni, amelyek megegyeznek az igazsággal és a becsülettel, különben utódaink sem jól sem rosszul nem emlékeznek majd tetteinkre." Igazság ls becsület. Azaz: az igazságot kell feltárni egy nemzet történetét kutatva, és tenni mindezt becsülettel. Magyarországon különösen időszerű követekmény ez, hiszen az állampárti diktatúra generációk csak eltorzított képet kaphattak saját nemzetük múltjáról, egyes tények pedig - a pillanatnyi politikai érdekektől függően - el sem jutottak hozzájuk. Talán tudják rólam, hogy legfogékonyabb éveimben magyar bencés szerzetesek tanítottak, arra is, hogy a számkivetésben is próbáljam megérteni, megismerni azt a népet, melynek utolső királya édesapám volt. Megismerni ls becsülni. Emellett megtanítottak arra a sajátos közép-európaigondolkodásmódra is, amely tisztában van a Duna-medencében élő népek egymásrautaltságában. Sokat harcoltunk egymás ellen, de időnként egymás oldalán is, s ezek voltak a leggyümölcsözőbb időszakok.
A második világháború véleményem szerint legkiválóbb politikus katonája, a francia De Gaulle tábornok mindig hangsúlyozta, hogy az egyetlen igazán tartós béke, a "La paix des braves" a bátrak békéje. A gyávák képtelenek az igazi békekötésre. Mivel népünk a legbátrabb nemzetek közé számított, képes volt a békére. Kossuth fia egészen természetesen lett Ferenc József király minisztere.
S most a könyvről mely sok örömet szerzett. Nemcsak évezredek magyar történelme tárul fel benne, az a hosszú út, melyet a megyarság keleti őshazájától a honfoglalásig, majd a Kárpát-medencében államot alapítva az Európai Unióba való felvétel ünnepi pillanatáig megtett, hanem az a sajátos műveltség is, amellyel eközben a sokszínű európai kultúrát gazdagította. Magyar irodalom és zene, népművészet és világörökségek, tudományos eredmények és képzőművészet mind helyet kaptak abban a szellemi körképben, amely a magyarságot jellemzi. S mindezt a a látvány erejével is kiegészíti a szöveget kisérő több mint 500 művészeti reprodukció, eseményfotó, portré és térkép.
Főleg azonban egy szempontért igen hálás vagyok a könyv szerzőinek. Túl sokszor találkozom hazámban a "hungaro" pesszimizmussal. Véleményem szerint ez a felfogás nemcsak hamis, de nagyon ártalmas is.
A mi múltunk, ha történetét tanulmányozzuk, azt mutatja, hogy a magyar népről jogosan mondható: léte majdnem a csodával egyenlő. Egyedül a népvándorlás legkisebb népe, a magyar él ma Európában, a többé már nem is létezik. A Lech-mezei csata, a magyarok egyik véres csatavesztése, a magyar boldog kövő kiindulópontja lett. Átvészeltük sikeresen a tatárjárást, a török és az orosz hódoltságot. Az 1956-os szabadságharc jelentette a hidegháború (mondhatnánk harmadik világháborúnak is) fordulatát és a világkommunizmus végét. Számos honfitársunk világhírre tett szert a tudományok, az egészség szolgálatában és a művészet terén. Mindezen világhírű emberek egy ma is számbelileg kicsi nemzet tagjai. Ha mindezt felismerjük, jogos-e a félelem, jogos-e a "hongaro" pesszimizmus?
Emlékezzünk inkább egy idézetre 1830-ból az általam tisztelt gróf Széchenyi Istvántól.
"Sokan azt gondolják: Magyarország - volt - én azt szeretem hinni: lesz!"
Dr. Habsburg Ottó
http://www.officina.hu/tort_magyarok_tortenete.php
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://denapo.blog.hu/api/trackback/id/tr86275515
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.