A tag-re (angol: cédula, címke) nincs megfelelő magyar szó. A tag egyfajta kalligrafikus aláírás, mellyel készítője csupán annyit közöl a világgal: itt jártam. A belvárosi házfalakon lépten-nyomon előfordulhat, többnyire filctollal készül egy pillanat alatt, hanyagul, odavetve. De a buszokban, vécékben, liftekben, lépcsőházakban is gyakran látni tag-et.

A matrica eredete hasonlóan banális a tag-éhez, Shepard Fairey, Rhode Island-i főiskolás 1989-ben egy „híres” pankrátor képével illusztrált öntapadós matricákat ragasztott ki a világ több pontján – csak úgy, viccből. Senki nem tudta, mit jelentenek a matricák, enigmatikusságuk feltűnést okozott, s máig is népszerű alkotási mód (bár az elmúlt negyed évben alig-alig fedeztem fel új munkát Pécsett, ennek oka lehet a nyári szünet, vagy pedig divatjamúlttá kezd válni ez az önkifejezési mód). Érdekes párhuzam, hogy 1989-ben két pécsi gimnazista (azóta orvosi pályán dolgoznak) egy saját arcképükkel preparált testépítő fotójából készített plakát sorozattal borította be a belvárost (ha nem Pécsett művelik, lehet, hogy hozzájuk kötődne a street art).