2007.08.24. 14:54


  Egy kedves Vendég írta:
 
Az évszázadok során a kínaiak sokféle felületre írtak - a változatok száma még nagyobb, mint a gyarmatosítás előti Mexikóban.

Ismerték és használták az összes fontosabb könyvformátumot: a tekercset, a leporellót, a mappát és a különböző típusú gerinckötéseket. Szinte a kínai írás kezdetéig visszavezethető az a hagyományuk, hogy házak falára és sziklák oldalára festettek vagy véstek verseket. Az utóbbi gyakorlatot, mely az olvasást a tájban való gyönyörködéssel kapcsolta össze, a kínaiak kifinomult művészetté fejlesztették. A kínai irodalom tele van olyan emberekről szóló történetekkel, akik hosszú utazásra vállalkoztak, hogy elolvashassanak egy sziklába vagy templomfalba vésett feliratot. E feliratok olykor nagyon nagy méretűek voltak: több olyan példáról is tudunk, ahol a jelek magassága meghaladta a tíz lábat.

A politikai szlogenekkel teleírt óriásplakátok vagy a pekingi "demokrácia fala" nem maóista találmányok. Az olvasók gyakran másolatot készítettek a feliratokról. Nedves papírt borítottak rájuk, melyet belenyomkodtak a vájatokba, és faszénnel vagy tintával dörzsöltek át. A dörzsölt másolatokat felgöngyölték, összehajtogatták vagy könyvbe kötötték, s valószínűleg ez a gyakorlat vezetett a nyomtatás művészetének kifejlődéséhez. () Egyes kínai egyetemeken a hivatalos szövegeket kődobokba vésték, és a tanulók úgy állították előtankönyveiket, hogy dörzsölt másolatokat készítettek róluk. Ez a módszer nemcsak a korlátlan másolást tette lehetővé, hanem a szövegek standardizálását, a szövegváltozatok kiiktatását is - jóllehet az utóbbi eredményt a reneszánsz Európának szokták tulajdonítani.

Az írásfelületnek nem kellett laposnak vagy statikusnak lennie. Tuan Cseng-si a kilencedik század közepén beszámol egy munkásnőről, akinek egész testét Po Csü-ji versek borították.

  Li Taj-po version 2.0 válasza:
 

Vers/Kép a falon
(Időutazás)

 


K. u. 810

Po Csü-ji:
A lokoui postaállomásra vésett versemről

Fal-vésett együgyű versem nem kell senkinek,
bemocskolják madarak, moha fedi sok jelét.
Jön a császár cenzora - ő megértő cimbora:
ráhajol, súrol, töröl, nem kíméli köntösét.

(Weöres Sándor fordítása)


K. u. 1913

Babits Mihály:
Kép egy falusi csárdában

Csárdába falakon
olykor
láthatsz, ha falukon
bolygol,

s únt szemed elmereng
bor közt,
ily képet, mely dereng
por közt,

por között, mely keni
jócskán,
ily képet csüggeni
ócskán:

Közepin klasszikus
bolt áll,
bolt alatt koszorus
oltár,

oltáron glória
fény ül,
bús allegória
széllyül,

magas Hungária
gyászban,
Kossuth, igaz fia
lázban,

Petőfi önerét
mártja,
ujjal a hon nevét
áldja,

- mily erő, mennyi láng,
jellem
zsarnok Ausztriánk
ellen -

Fenn: lebegő ölyű,
bús ág,
nagy térdű, bő ölű,
múzsák. -

Csitt, mindez ponyva ma,
dalnok!
jó bajtárs lett ama
zsarnok.

Múl az év, múlik a
láz is,
szent ügyük már csupa
frázis.

S mi harcok anyja volt
nemrég,
ma csak egy lanyha holt
emlék.

Új év jön és fakad
új láz
az idő harcokat
ujráz.

Ádázabb viadal
buzdul,
ó, mennyi fiatal
pusztul!

Raj jön a tavalyi
rajra,
új kép a falusi
falra.

Azt is majd por keni
jócskán
s búsan fog csüggeni


K. u. 1974

Valódi, nagyméretű, kézműves gobelinek a Kávéház falán

http://www.transycan.net/cafe/index.php?...


K. u. 2006

Fotokiállítás a Kávéház falán

http://kispad.hu/foto/200608/...
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Li Taj-po

Szólj hozzá!

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://denapo.blog.hu/api/trackback/id/tr67147911

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása