A falvédőszöveg vagy falvédő vers a folklór és a giccs határán meghúzódó műfaj. Gazdag falvédő-kultúránk van, és ez nemcsak az interspecifikus jelleg miatt van így: "Régebben miden házban volt falvédő s általában nemcsak egy. Még napjainkban is elég gyakran megtalálható elsődleges szerepe, a tisztaság megőrzése mellett díszítő szerepet is betölt, és a felirat tartalma sem közömbös" (Keszeg Vilmos: A folklór határán. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1991. 193.). Az eddigi gyűjtések alapján a szakirodalom a normatív tartalmú és a műdalok, nóták, érzések idealizált szituációit, zsánerhelyzeteket megragadó falvédők csoportját különíti el. Az utóbbi csoporthoz tartozó falvédők feliratai líraibbak, gyakrabban folyamodnak a sejtetéshez, a jelképes megfogalmazáshoz. A szövegek eredete szélesebb kultúrkörbe kapcsolja be ezeket a falvédőket, amennyiben valamely műdalra, nótára, illetve meseidézetre ismerünk benne. Kovács András Ferenc is ebben a változatban lát fantáziát és lehetőséget, ösztönösen vonzódik a tágabb perspektívához, a szabadságot tekintve az alkotás előfeltételének. Kiválasztott falvédőmintáin is az élettér, az életkörülmények kiszélesítésének vágyára, fiktív valóságok felidézésére ismerhetünk: "Daru madár, ha lehet, / Vidd el ezt a levelet."; "Én vagyok a falu rossza egyedül, / Engem ugat minden kutya messziről". ; "Gyere Bodri kutyám, / Szedd a sátorfádat!" A Kovács András Ferenc-féle változatokban ezeknek a szövegeknek a kontextusa tovább szélesedik, közben árnyaltabb, művészibb is lesz, esztétikai minőségekkel gazdagodik (humor, irónia, groteszk), és az eredeti szöveg valósággal önmaga ellentétébe csap át: "Darumadár fönn jön, / Magányosan krúgat, / De engem a földön / Minden kutya ugat." ; "Gyere Bodri kutyám, / Jól meghegyezd füled: / Nekünk a faluban / Boldogság nem szület!" A legtöbb falvédőn feltűnő a gondolatiság háttérbe szorulása, helyette a gyakorlatias szellem, a táplálkozás, pénzkeresés, tisztálkodás, takarítás, vendéglátás jelenti a szemléleti-tartalmi többletet. Tipikusan feminista beállítódás ez, és lefoszlik róla mindaz, ami a családi házon kívüli világgal kapcsolatos, élményköre beszűkül, az egyén csak háziasszony pozícióját keresi, a falvédőszövegek ennek az életformának a tartozékai: "Az ebéd készen vár, / Kedves férjem jössz-e már?"; "Az én konyhám azért fényes, / Mert a férjem nagyon kényes." ; "Az én uram csak a vizet issza, / Nem siratom lányságomat vissza." Kovács András Ferenc nem a gondolatiság hiányát kompenzálja, hanem megírja ennek a falvédőtípusnak a paródiáját, elkészíti műfaji karikatúráját: "Derék az én uram, / a bajusza pödrött: / Magyarosan hordja / Helyettem a vödröt!"
 |
http://www.ahet.ro/belso.php3?name=140&action=cim
http://www.djm.hu/archiv/falvedo.htm
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://denapo.blog.hu/api/trackback/id/tr4146794
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.