2007.08.17. 17:13


  Postás Juli énekelte:
 

Veled vagy nélküled?

1.

Szabadon élek, senki se vár,
De este, ha rámtör, a szívemen nő a magány.
Az ujjam csak játszik a telefonon,
Keresek a számot, de hívni félek, nem akarom.
Holdfényes emléked mindig felkavar,
A hangodat őrzi egy dal.
Eltépett fénykép, mit a szél elfújt hamar,
Száz apró hófehér havat.
Fut az idő, és te nem vársz.
Elszáll sok mézízű, édes nyár.
Veled vagy nélküled? Szabad vagy, válassz hát!

R.

Fut az idő, de te nem vársz.
Száguld a sors az idő vonatán.
Veled vagy nélküled?
Magány vagy boldogság?
Válassz hát!

2.

Szakad az eső, vagy esik a hó,
Lekopogom a zongorán: veled játszani jó.
S ha csönget a postás, siess, nyiss ajtót!
Borítékba zártam a titkom, s benne egy csók.
Holdfényes emléked még mindig felkavar,
A hangodat őrzi egy dal.
Eltéptem a leveled, de a többi megmaradt,
Ez a szerelem egy hosszú kaland.

R.

Fut az idő, de te nem vársz.
Száguld a sors az idő vonatán.
Veled vagy nélküled?
Magány vagy boldogság?
Válassz hát!


  Segesváry Viktor írta:
 

A konszumerizmus akkor szép, amikor valaki soha semmi mást nem ismert, s pontosan ez a veszély.

Az egyén önálló személyisége,akarata és autonómiája kizárólag a saját közösségén és társadalmán belül fogható fel; ezért az ilyen, az emberi és kulturális közösségébe 'beágyazott' individuumot személynek nevezem az individualista és konszumerista társadalom természetellenes közegében szabadon lebegő, gyökértelen, a magát saját urának hívő, de a valóságban a mindenkori politikai, társadalmi vagy gazdasági hatalmak uralma alá vetett individuummal szemben. A 21. századi konzervativizmus az emberi társadalom kollektivista felfogásának mindkét változatát elutasítja az individualista világnézettel együtt :

(i) Azt, amely a szocialista és kommunista ideológiák értelmében az egyént csak mint a politikai hatalom, a 'párt' és a 'pártállam' vezetőrétegeinek céljait szolgáló eszközt tekintette, és

(ii) Azt, amely ma az angolszász világban az u.n. 'kommunitárius' (communitarian) vagyis közösségi címke alatt ismeretes, melynek célja az individualizmus káros hatásaitól szenvedő egyének közösség utáni vágyát kielégíteni avval, hogy az individuumok bármiféle közösségének tehát, például, a bélyeggyűjtők egyesületének, jogosságát kinyilvánítsa s mint az emberi élet szükséges közösségi keretének egyik lehetőségét értékelje.


  Postás Juli énekelte:
 

Dal a szívről
A szívemet ha kivehetném,
a szekrényembe betehetném,
átkötve, sok színes szalaggal,
lezárnám hétszeres lakattal...
...hogy több fájdalmat ne fakasszon!
Más lennék, mint a többi asszony,
nem kéne tőle többé félni:
De jó lenne szív nélkül élni!
Szív nélkül járni és kacagni,
mindig enyhén hűvös maradni...
Nem lenni lázas és hitetlen,
se csókszomjas, se enyhítetlen,
nem tudni, mi a könny, s a bánat,
felvenni szép selyemruhámat,
nem gyászolni, s nem remélni:
De jó lenne szív nélkül élni!
S ha jönne Ő kezem keresve,
megtörve, búsan, térdre esve,
cudar bűnét is szánva-bánva,
könnyét ontva selyemruhámra,
én eltaszítnám, s csak nevetnék:
ki itt-e furcsa, furcsa vendég?
S a szekrény alján mély titokban
a szívem csendben megszakadna...


Egy kölcsönkért bakelit volt, rég visszaadtam, már arra sem emlékszem, kinek.

SegesvaryViktor_Konzervativizmus.pdf

Rövidebben:

http://lisafurukawa.com/feeling_better.mov
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Li Taj-po

Szólj hozzá!

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://denapo.blog.hu/api/trackback/id/tr60142548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása