Babinak szeretettel
Nincsen konyhám,
nincs levesem,
csak egy szelet
szép kenyerem.
Fénybe mártom,
megpróbálom,
bűvös utat
végig járom.
S ím,
kalács lett belőle,
puha balzsam
szenvedőkre.
Kap belőle
mind’, ki kéri,
boldog lészen
ha eléri.
Viszi szegény,
viszi gazdag,
deli vitéz
és roskatag.
Kedves gyermek,
ősz aggastyán
sorakoznak
egymás után.
Vágyakozás
a szemekben,
nyíló remény
kél szívekben.
Reszkető kéz,
boldog kacaj,
könnyű léptek,
vidám zsivaj.
Osztom egyre,
meg nem állok
nem fáradok,
új’ra várok.
Olyan szép ez
mint egy álom:
osztom, osztom,
meg nem állok,
s nem fogynak el
a kalácsok!
http://www.greenmuseum.org/c/aen/Images/Ecology/wheatfield.php
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://denapo.blog.hu/api/trackback/id/tr41134523
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.