Gombóc írta:

Bizonyára idealista naivitás, de lassan, amint lesz idő ennyi munka mellett, el fogok ballagni a plébánosunkhoz s el fogom mondani neki. S el fogok menni a helyi potentátokhoz, akármennyire undorodom is a politikusoktól, s meg fogom próbálni rávenni őket, adjanak helységet, ahol pub jelleggel ital nélkül össze lehet jönni. S segítsenek, hogy legyen saját rádiónk s tévénk, ahol tényleg beszélhetünk akkor s annyit, amennyit akarunk. S ha ezért nem fog felszólalni, se tenni, csak udvarias semmi-válasz lesz, akkor mi tizen a családunkban nem szavazunk rájuk. S ha már lesz időm, félő, elöbb mint szeretném, akkor addig megyek valamelyik csoportosuláshoz, amig nem történik valami. Ezt nem szívesen teszem, mert elöször babeli a baj itt, s nem fognak meghallani. Egyszerüen átmegy a két fülük között az embereknek. Mert Isten más végzetet tart a magyarnak. Az én dolgom viszont, hogy ennek a végzetnek elébe menjek, útjában legyek, ellene mondjak. Másodszor nagyon fognak útálni, mert nem vagyok szeretetreméltó s trendi. Addig nem szabad engedni, mig valamiféle valódi közösség nem lesz, e cseppekre bontott társadalomban. Ez is jópofa tréfa a végzettől, mert utálom a tömeget. Viszont, amíg van Paks, amig az élsportra és a focira állami pénzt költenek, s amíg nem oly természetes lesz a televizióban így egymással értekezni, mint most itt, addig nem állhatunk meg. Valódi Magyarország kell, ahol valódi problémákról valódi emberek beszélnek, s tesznek valamit. Akkor lesz egészséges a magyar társadalom, amikor csak egy olimpiai aranya lesz, de minden iskolában a tornaterem mellett úszoda és fürdő. Amikor piramist építünk, vagy nagy gömböt, de egy mindent átható ígaz feladata lesz a magyarnak. Ez inkább legyen sárkányeregetés vagy modellezés, mint élsport és monikasó. Szép feladat lenne elöször a legszebb családi házat építő verseny, ki éri utol a példásan nevelt gyermekek számában Balczó Andrást. Szép lenne régi várainkat igaz hűséggel újraépiteni. Szép feladat lenne, ezt az iszonyatos panelt, lassan elbontani, s helyette, régibb, boldogabb korok, emberközeli építészetét újra teremteni. Az egyházi kórusokról nem is beszélve. Olyan idealista és tiszta, fiatal plébánosok kellenek, kiknek nem fog derogálni, a kolostori traktorra űlni, reverendában s segíteni a szegényeket.

Li Taj-po version 2.0:

Először adj mindenkinek egy mosolyt, sok száz mosolyt kapsz vissza, a mosolyoktól megerősödsz, mindenkinek erőt adj, a visszakapott sokszorozódó erőtöl, még erősebb leszel. Erősen már szavakat adj. Lármafák dübörögnek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.