Ikkjú Szódzsun (1394-1481), az egyik legnagyobb zen mester állítólag a japán császár, Go-Komacu törvénytelen fiaként született. Kiváló nevelésben részesülvén hamar jelét adta sokoldalú tehetségének, de már első szerzetes tanítói panaszkodtak féktelen természetére és agyafúrt csínyjeire. Tizenhat éves korában – a szerzetesek kapzsiságán és korruptságán felháborodva – megszökött az Ankokudzsiból, hogy igazi mestert keressen magának. Később, vándor szerzetesként nem egyszer sokkolta környezetét váratlan ötleteivel, excentrikus viselkedésével. A zen fegyelmezetlen gyermeke azonban sohasem tért le az Útról, még ha kalandozásai a kívülállók előtt többnek tűntek, mint egyszerű vargabetűknek. Szerzetesi neve, az Ikkjú „szünetet” jelent, amely a születés és a halál, az illúzió és a megvilágosodás közötti rövid, átmeneti időszakra utal. Öregkorára a Daitókudzsi apátjának nevezték ki, de itt nem töltött el sok időt, csupáncsak annyit, amennyit a kolostor újjáépítéséhez és az ügyek rendbehozatalához feltétlen szükségesnek tartott. Hét év kellett hozzá.

http://www.ilab.org/db/detail.php?...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.