Egy zsidó ember imája a gázai gyermekekért

“Közel-Kelet népeiért és mindazokért, akik az igazságot és a békét keresik a világnak ezen a részén…" Ebben a kritikus időszakban Brüsszelben és Taizében egyaránt a közös imák alkalmával a fenti szavak hangoztak el gázai helyzetért.

A jeruzsálemi Kol HaNeshama-ból Levi Weiman-Kelman Rabbi, aki számos alkalommal járt már Taizében, hívta föl a figyelmünket az alábbi imára, ami a Haaretz napilapban jelent meg.

Ha valaha volt az imádságnak ideje, akkor az most van.

Ha van a földön elhagyatott hely, akkor az Gáza.

Uram, minden gyermek teremtője, hallgasd meg imánkat ezen az elátkozott napon. Isten, akit áldottnak mondunk, fordítsd arcodat a gázai gyermekek felé, hogy megismerhessék áldásaidat, menedékedet. Ismerjék meg fényedet és melegségedet ott, ahol most csak sötétség van és füst és kínzó, fojtogató hideg.

Mindenható, te aki szoktál kivételeket tenni, amiket mi csodáknak hívunk, tegyél egy kivételt a gázai gyermekekkel. Óvd meg őket tőlünk és az övéiktől. Kíméld meg őket! Gyógyítsd meg őket! Teljes biztonságban hagyd őket! Szabadítsd meg őket az éhségtől és a borzalomtól, a haragtól és a szomorúságtól. Szabadítsd meg őket tőlünk és az övéiktől!

Add meg nekik, hogy megtalálják ellopott gyermekkorukat, a születéshez való jogukat, amelyek a paradicsomi állapotok előízét jelentik.

Emlékeztess minket, Urunk, a gyermek Izmaelre, aki az összes gázai gyermek édesapja, és akit víz nélkül a Beer-Sheba sivatagban hagytak meghalni. Annyira meg voltak fosztva minden reménytől, hogy a édesanyja nem bírta nézni, ahogy a sivatag homokjában szertefolyik az élete.

Legyél az az Úr, Izmael atyánk Istene, aki meghallgatta az ő kiáltását és elküldte hozzá angyalát megvigasztalni édesanyját, Hágárt.

Legyél az az Úr, aki Izmaellel volt azon a napon és vele maradt utána minden napon. Legyél az az Irgalmas Isten, aki azon a napon megnyitotta Hágár szemét, és megmutatta neki a kutat, ahonnan vizet adhatott fiának, Izmaelnek, és ezzel megmentette az életét.

Allah, akit mi Élohimnak hívunk, te aki az életet adod és ismered minden élet törékenységét és értékét, küldd el angyalaidat ezekhez a gyermekekhez. Mentsd meg őket, ennek a helynek a gyermekeit, a legszebb és a legelátkozottabb Gázának a gyermekeit.

Ezen a napon, amikor a zaklatottság, a harag és a gyász, amelyeket háborúnak hívunk, magával ragadja szívünket és hegekkel lepi el, téged hívunk Urunk, akinek a neve béke:

Áldd meg ezeket a gyermekeket és őrizd meg őket a rossztól.

Fordítsd feléjük arcodat, Urunk! Mutasd meg nekik, úgy mintha először tennéd, a világosságot, a jóságot és a te túláradó kegyelmedet!

Nézz le rájuk, Urunk! Engedd, hogy ők is meglássák a te arcodat!

És úgy mintha most tennéd először, adj nekik békét!

Bradley Burston, Haaretz napilap

http://www.taize.fr/hu_article8061.html
http://www.taize.fr/hu_article4822.html

Helyes légzés version 2.0

Pipacs 

"Nekem az Isten nem adott olyan tehetséget, hogy olyan verset írjak, amit a következő rendszerváltásnál törölnek az általános iskolás tankönyvekből. Vagy hogy olyan szobrot faragjak, amit a következő rendszerváltásnál kidobnak a szoborparkba. De megveszek, ha nem alkothatok, és nekem ez a hajó jelenti az alkotás szabadságát"

http://index.hu/bulvar/2009/05/30/a_hajo_neve_amapola/
http://amapola.blog.hu/

Lúdláb 

Végül is a lúdláb unalmas sütemény lenne, a benne,
véletlenszerűen felbukkanó
megymagok nélkül...

 
Kerekesszék

Felülről egyértelművé vált, hogy a műnek van még egy eleme, mégpedig a látogatók. Földközelből nem tűnt fel, de bizonyos távolságból szinte ordított, hogy csak látszólagos a kapcsolat a nézők és az idős emberek közt. Egymás közelébe kerülnek, összenéznek, de aztán a látogatók távoznak, vissza az életbe, az öregek pedig maradnak, keringve tovább saját régi, átírhatatlan, monoton programjuknak megfelelően. Akár csak az idősek otthonában, ami egyébként a mű címe is.

Nyírfalvi Károly
A vendégsorok

Lassan minden elér.
Ami elől menekülsz, s
ami elől nem.
„Akarj naiv lenni, és elhiszed.”
 
Mint akit elzavartak, csendben
figyellek, bávatagon és bámulón.
„Az én szemem száraz, mert
látnom kell vele.”

Csodákban hinni jó volna, de
gyermeteg terhed súlyos köpenyét
rád róttam, tiéd e szerep, nem
veheti el tőled senki.

„Marad a tanulság, amely
mondatokból áll.” Magukban állnak, és
felcserélhetők a holmik. A folyók cseppekből
állnak, s csorognak ujjaink között.

(1997)


 

http://kepgyar.blog.hu/2009/03/11/a_robotnyugdijasok_nem_viccelnek
https://www.youtube.com/results?search=old+men+in+weelchair
http://homar.blog.hu/2008/12/10/betepett_toloszekes_nagyit_karacsonyra