Nem egészen világos, hogy kerül a "Szabadság korlátozása" című bejegyzésbe az Örkény idézet. Teszem hozzá, az szerintem a választott képi megfogalmazással sincs összhangban. Utóbbi úgy fest, mintha a járó azonos lényegű lenne a víz felszínével. Örkény Drámaírója nem válik egylényegűvé a vízzel, a dráma befejezése juttatja oda, hogy meg KELL próbálnia a vízen járást. Hiszen Jézusnak is ment...
Pontosan ezért nem értem, hogy kerül ide. Szisziphust korlátozták a sziklák, a Küzdőknek pedig megvolt a maguk keresztje. A Drámaíró viszont ellenkezőleg: a teljes és tökéletes szabadságot élte meg - amelyre nekünk ritkán van lehetőségünk.

A szabadság korlátozása (proszociális önagresszió) egyszerre jár örömmel, és szenvedéssel. Sziszifusz bár szenvedni látszik, azt gondolhatjuk boldog, a Drámaíró (esetleg Jézus) boldognak látszik, de azt gondolhatjuk valójában szenved, a Küzdőkben e két ellentétes érzet egyértelműen egyszerre jelenik meg. Hogy a vízen járás boldogság-é, szerintem nem, inkább hasonlít: küzd mint lúd a jégen - közmondásra, mely gondolatomat teljesen helyesen ábrázolja a háromszögre kattintás után megjelenő rajzfilm.

@Li Taj-po:
"A szabadság korlátozása (proszociális önagresszió) egyszerre jár örömmel, és szenvedéssel."
Ehhez sajnos én nem értek. Eszembe sem jutott, hogy a szabadság korlátozását mint proszociális önagrassziót kívánod ábrázolni.
Rajtam utoljára édesanyám agresszorkodott szívesen és eredménnyel (ne gondolj holmi rémtörténetekre). Azóta senki. Aki megpróbálta, az előbb vagy utóbb belebukott. (Otthagytam száradni.) Még a dohányzásról is úgy sikerült leszoknom, hogy állandóan több doboz cigi hevert az íróasztalomban, mert velem senki ne pankrátorkodjon (mondván hogy nem tudok rágyújtani), még én sem. Hogy nem akarok rágyújtani, az rendben van.
De ha szerinted az önagresszió egyszerre jár örömmel és szenvedéssel, akkor nyilván igazad van a képek értelmezésében is.